Nyitóoldal > Ausztrál kelpieAusztrál kelpie
A kelpie
Általános információk a fajtáról 
Az első kelpiek
A XIX. századi Angliában a gyapjúkereskedelem hanyatlása miatt mind nehezebben éltek meg a juhos gazdák. Ausztrália hihetetlen méretű gazdag legelőivel kiváló megélhetési lehetőséget nyújtott az állattenyésztésből élőknek, így egyre többen indultak oda Európából a boldogulás reményében. Természetesen a juhászok, csordások kutyáikat is magukkal vitték, hiszen ők biztosították számukra a megélhetést. Akkoriban a juhászok fő segítője a rövid szőrű collie-, illetve a border collie kezdeti formája volt: csak „munkacolli”-nak vagy régi típusú collie-nak nevezték őket. Ma már egészen bizonyosan kimondható, hogy Ausztrália nem érte volna el előkelő helyét a juhtenyésztésben a kutyák nélkül. A több ezer hektáros területeken az akkori technikai feltételek mellett lehetetlen lett volna kutyák híján kezelni és megvédeni az állományt.
Jack Gleeson az 1840-es évek elején érkezett ifjú csordásként Írországból Ausztráliába számos társával együtt. Itt találkozott a Skóciából kitelepült George Robertsonnal, aki az „Skót collie”-nak nevezett terelőkutyákat tenyésztett. Gleeson-nek nagyon megtetszett egy fekete-cser rajzolatú, rövid szőrű szuka kölyök. Ezt a kutyát már többen meg akarták venni, de gazdája csak akkor állt kötélnek, amikor Gleeson végül egy csodálatos pónit kínált érte. A kiskutyát ő Kelpienek nevezte el a kelta mondák ló formájában megjelenő mitológiai alakja után. Egyes elbeszélők szerint ennek a kutyának egy dingó volt az apja.
Jack Gleeson később a kutyával az Ausztráliában is igen népszerű terelőversenyeken is elindult, hogy bemutassa kutyái tehetségét és önmaga kiképzői tudását. Amikor Kelpie első versenyét kitűnő teljesítménnyel megnyerve felhívta magára a figyelmet, - ahogy az nálunk is történt a mudi esetében - lassan divatba jött a Kelpie elnevezés a kutyások között. Ezzel a névvel egy bizonyos megjelenésű kutyát illettek, majd nem sokkal később önálló fajtaként is ez a név ragadt rá.
Általános leírása, jegyei
Az FCI 293. standardszám alatt regisztrálta a fajtát 1997-ben. A kanok 46-51 cm a szukák 43-48 cm magasak, súlyuk 15-20 kg, a testhossz és magasság aránya 10-9. Általános megjelenése egy rendkívül energikus, ruganyos, aktív, fáradhatatlan munkabírású kutyát mutat. Feje kissé rókára vagy dingóra emlékeztető, fülei hegyesen felállók, szeme mandulavágású. Szőre törzsén 2-3 cm hosszú, nyakán fodrot képez, farka zászlós. Színe fekete, fekete-cser, vörös, vörös-cser, barna (fakótól a sötétig), kék. A jegyeken kívüli elkülönült, szabálytalan foltok nem kívánatosak.
Mozgása könnyed, ruganyos, fordulékony, kitartása szinte hihetetlen: képes a perzselő köves sivatagos területen 6-8 órát futni, dolgozni megállás és ivás nélkül, mialatt 60-70 km-t tesz meg. Igazi fanatikus munkakutya. Ez az elszántsága nem csak terelőkutyaként mutatkozik meg rajta: amilyen irányba a kölyökkutya érdeklődését fordítjuk, és tudatosan neveljük, azt a munkát ugyanolyan állhatatosan végzi. Egyszerűen abban leli örömét, ha dolgozhat, és sikerélményt szerez. Egyik legfőbb tulajdonsága, hogy megfigyelés útján rendkívül gyorsan tanul. Bármilyen tevékenységről legyen szó, feszülten figyeli a másik felet - legyen ember vagy kutya - és egyszerűen elkezdi utánozni, majd felfedezi és kialakítja a saját stílusát.
A juhászkutya
A kelpie eredeti foglalkozása kifejezetten a birkanyájak melletti munka. Mivel a határtalan területeken nem kell megvédeni a vetést a juhoktól, így teljesen más típusú munkát kell végeznie, mint a hazánkban ismert pásztorkutyáknak. A munkamódszer szempontjából alapvetően kétféle kelpiet ismerünk. Az első az úgynevezett „szemkutya”: általában a szabad területeken használják. Jellegzetes viselkedése, hogy a nyájat nagy ívben, legalább 20-30 m-ről kerülgeti, keresve a szemkontaktust a vezérállattal, hang nélkül dolgozik. Lelapulva, a vadászó gepárd mozgásához hasonlóan lépkedve próbálja - nagy sikerrel - a kívánt irányba fordítani a falkát. Ily módon a nagy területen szétszóródott állatokat is eredményesen össze tudja terelni úgy, hogy feleslegesen nem riogatja őket. Ez a módszer a legelőről való begyűjtés során rendkívül eredményes. A begyűjtés úgy történik, hogy a kutyát - ezres juhlétszám esetén két-három kutyát - kiküldik, és azok önállóan, több kilométeres körzetben összegyűjtik a juhokat, és utakon, hidakon, terepakadályokon keresztül hazavezetik azokat úgy, hogy egy sem kóborolhat el.
A másik típusú kutya, melyet leginkább a karámban, az állatok kezelésénél, válogatásánál használnak, hangjával és fellépésével éri el célját. A testközeli munkában, amikor egy-egy állatot kell leválasztani a falkából, esetenként szükség van a kemény fellépésre. A szembeszegülő állatot harsány csaholással téríti jobb belátásra, és szükség esetén egy-egy határozott fogással nyomatékosítja szándékát.
Cow Dog
A kelpie különleges tehetsége igazán a marhákkal való munkában bontakozik ki. Az Egyesült Államokban - mint az közismert - a marhatenyésztés igen fontos ágazat. Az állatokat mérföldekre elterülő legelőkön gyakorlatilag ridegtartással tenyésztik. Ezeken a területeken hagyományosan a cowboyok látták el a csordák körüli feladatokat, ám mára ez a helyzet valamelyest megváltozott: az emberi munkaerő helyett a kelpie vette át a feladatot. Egy kutya 2-3 lovas munkáját látja el a végeláthatatlan prérin. Ezeket a kutyákat könyörtelen szelekcióval tenyésztik: 40-50 kölyökből 10-12 nő fel, amelyekre azután valóban rá merik bízni a család, a cég vagyonát, megélhetését biztosító állatállományt. Ennek a szelekciónak köszönhető a kelpie hihetetlen teljesítménye és munkabírása.
Ahogy arrafelé mondják: „az a különbség a kelpie és más kutyák között, hogy a kelpie gondolkodik.” És valóban, ez a tulajdonság - az önálló mérlegelés és döntés, majd cselekvés - például a „Nyugaton” igen népszerű terelőversenyeken meg is mutatkozik, hiszen a versenyek győztesei leggyakrabban a border colliek, melyek gépies pontossággal teljesítik a gazda utasításait. Ezért aztán a versenyeken gyakrabban bordert használnak, míg a munkában a kelpie a gazda segítője. A marhák terelése során is a lapuló, tekintetével az állat tekintetét kereső, támadás előtti pillanatot imitáló mozgást használja, de ha ez nem elégséges, egyszerűen a szembeszegülő bika orrába kapaszkodik, és úgy fordítja a megfelelő irányba. A lapuló testtartás a paták halálos rúgásai ellen is jó védekezés: ha a menet gyorsítása érdekében egy kis csípéssel ösztökéli az állatot, mire a reflex-szerű rúgás elérné, már lelapul.
A sportkutya, szolgálati kutya
Ahogyan az általános leírásnál már említettük, a kelpie fanatikus módon képes egy-egy feladatra koncentrálni, és megfelelő nevelés hatására szinte bármilyen területen a csúcsokig juthat. Kelpie volt már többször mentőkutya világbajnok, de számtalan helyen alkalmazza a rendőrség is ember- vagy éppen kábítószer vagy robbanóanyag kereső kutyának. Az agility és a frisbee világbajnokságon éppúgy találkozhatunk vele, mint a hagyományos munkaversenyeken, de a „Dog Dancing” porondján sem ismeretlen. Ismertek kelpiek, melyek a sarkkör közelében rénszarvascsordákat hajtanak, de még a szánhúzók között is használják vezérkutyának.
A fegyveres testületeknél világszerte számos kelpie dolgozik kábítószerkereső, bombász, és egyéb szakmákban, de a mentőkutyás szolgálatoknak is eredményes tagja.
Egy dolgot nem szabad elvárni tőle: az emberrel szembeni agresszivitást. Egyszerűen minden kétlábú szőrös lényt rajongásig tud szeretni. Jelzőkutyának legfeljebb azért jó, mert ha érkezik valaki, addig „ordít”, amíg be nem engedik a vendéget, aztán máris ugrál a nyakába. A pásztorkutyáknál gyakran tapasztalt idegenekkel szembeni bizalmatlanságnak nyoma sincs benne, mindig egyenesen, az ember tekintetét keresve rohanja le „áldozatát”.
A családi kutya
A kelpie kiválóan alkalmas családi kutyának is, hiszen alapjában véve minden ember felé bizalommal és jóindulattal közelít. Mindig kapható egy kis játékra, és szinte biztos, hogy az ember előbb belefárad, vagy megunja, mint ő.
A kelpie tartása
Mint minden pásztorkutya, a kelpie is nagy mozgásigényű fajta, ám az ő esetében ez szinte kimeríthetetlen. Ezért elsősorban szabadban ajánlott tartani, bár a lakásban is kiválóan érzi magát, és amíg bent van, szinte észrevétlen. Csak akkor tartsuk szűkebb élettérben, ha adott a lehetőség rendszeres és számára kielégítő mozgásra.
A mérsékelt égövön sűrű, tömött aljszőrzetet növeszt, de mivel rövid szőrű fajta, szabadban a téli elhelyezésére ajánlatos nagyon jól szigetelt, száraz, meleg házat építeni, melyet szélcsendes helyen helyezzünk el.
Táplálék tekintetében igénytelen, azonban gondolni kell arra, hogy rendkívüli mozgékonysága által az energia utánpótlásról gondoskodni kell.
Tanítás-játék
A kelpie gyorsan, könnyen, és szívesen tanul. Tanítása során mindig a pozitív megerősítés eszközeit használjuk, így a kutya játszva, észrevétlenül tanul. Már egészen fiatal korban elkezdhetünk vele foglalkozni, így készségszintre lehet fejleszteni nála az alapvető gyakorlatokat.
Ha van róla elképzelésünk, hogy milyen tevékenységet szeretnénk űzni a kutyával, már az első hetekben kezdhetjük érdeklődését a megfelelő irányba fordítani.
Mozgásigényének kielégítésére kiválóan alkalmas például a frisbee. Az első időben, amíg nem ajánlatos a magas ugrásokkal terhelni szervezetét, guríthatjuk a korongot. A felnőtt kutya már képes órákon keresztül cipelni gazdája után a frisbee-t, követelve, hogy újra és újra dobja el. Ebben a játékban természetesen nem egyszerűen a tárgy visszahozása a lényeg, a repülő korongot látványos akrobatikus ugrásokkal szedi le a levegőből.
Általában elmondható, hogy a kelpie rendkívüli együttműködési készséggel és intelligenciával megáldott kutya, mely hozzáértő kézben szinte bármilyen feladatot képes elsajátítani, és azt örömmel végre is hajtja gazdája kedvéért.
Árkosi József
.
Vár a terelőkutya iskola Budapest mellett, ahol bármilyen kutyával kipróbálhatjátok tehetségeteket, ügyességeteket.
A szeretet KUTYAiskolája a mindenféle erőszaktól mentes, szeretet alapú tanítás kérdését járja körül, megpróbálva segítséget nyújtani a régi és új gazdáknak egyaránt.
Az E-KÖNYV az Ungerground Kiadónál jelent meg, itt elérhető.
A kelpie
Általános információk a fajtárólAz első kelpiek
A XIX. századi Angliában a gyapjúkereskedelem hanyatlása miatt mind nehezebben éltek meg a juhos gazdák. Ausztrália hihetetlen méretű gazdag legelőivel kiváló megélhetési lehetőséget nyújtott az állattenyésztésből élőknek, így egyre többen indultak oda Európából a boldogulás reményében. Természetesen a juhászok, csordások kutyáikat is magukkal vitték, hiszen ők biztosították számukra a megélhetést. Akkoriban a juhászok fő segítője a rövid szőrű collie-, illetve a border collie kezdeti formája volt: csak „munkacolli”-nak vagy régi típusú collie-nak nevezték őket. Ma már egészen bizonyosan kimondható, hogy Ausztrália nem érte volna el előkelő helyét a juhtenyésztésben a kutyák nélkül. A több ezer hektáros területeken az akkori technikai feltételek mellett lehetetlen lett volna kutyák híján kezelni és megvédeni az állományt.
Jack Gleeson az 1840-es évek elején érkezett ifjú csordásként Írországból Ausztráliába számos társával együtt. Itt találkozott a Skóciából kitelepült George Robertsonnal, aki az „Skót collie”-nak nevezett terelőkutyákat tenyésztett. Gleeson-nek nagyon megtetszett egy fekete-cser rajzolatú, rövid szőrű szuka kölyök. Ezt a kutyát már többen meg akarták venni, de gazdája csak akkor állt kötélnek, amikor Gleeson végül egy csodálatos pónit kínált érte. A kiskutyát ő Kelpienek nevezte el a kelta mondák ló formájában megjelenő mitológiai alakja után. Egyes elbeszélők szerint ennek a kutyának egy dingó volt az apja.
Jack Gleeson később a kutyával az Ausztráliában is igen népszerű terelőversenyeken is elindult, hogy bemutassa kutyái tehetségét és önmaga kiképzői tudását. Amikor Kelpie első versenyét kitűnő teljesítménnyel megnyerve felhívta magára a figyelmet, - ahogy az nálunk is történt a mudi esetében - lassan divatba jött a Kelpie elnevezés a kutyások között. Ezzel a névvel egy bizonyos megjelenésű kutyát illettek, majd nem sokkal később önálló fajtaként is ez a név ragadt rá.
Általános leírása, jegyei
Az FCI 293. standardszám alatt regisztrálta a fajtát 1997-ben. A kanok 46-51 cm a szukák 43-48 cm magasak, súlyuk 15-20 kg, a testhossz és magasság aránya 10-9. Általános megjelenése egy rendkívül energikus, ruganyos, aktív, fáradhatatlan munkabírású kutyát mutat. Feje kissé rókára vagy dingóra emlékeztető, fülei hegyesen felállók, szeme mandulavágású. Szőre törzsén 2-3 cm hosszú, nyakán fodrot képez, farka zászlós. Színe fekete, fekete-cser, vörös, vörös-cser, barna (fakótól a sötétig), kék. A jegyeken kívüli elkülönült, szabálytalan foltok nem kívánatosak.
Mozgása könnyed, ruganyos, fordulékony, kitartása szinte hihetetlen: képes a perzselő köves sivatagos területen 6-8 órát futni, dolgozni megállás és ivás nélkül, mialatt 60-70 km-t tesz meg. Igazi fanatikus munkakutya. Ez az elszántsága nem csak terelőkutyaként mutatkozik meg rajta: amilyen irányba a kölyökkutya érdeklődését fordítjuk, és tudatosan neveljük, azt a munkát ugyanolyan állhatatosan végzi. Egyszerűen abban leli örömét, ha dolgozhat, és sikerélményt szerez. Egyik legfőbb tulajdonsága, hogy megfigyelés útján rendkívül gyorsan tanul. Bármilyen tevékenységről legyen szó, feszülten figyeli a másik felet - legyen ember vagy kutya - és egyszerűen elkezdi utánozni, majd felfedezi és kialakítja a saját stílusát.
A juhászkutya
A kelpie eredeti foglalkozása kifejezetten a birkanyájak melletti munka. Mivel a határtalan területeken nem kell megvédeni a vetést a juhoktól, így teljesen más típusú munkát kell végeznie, mint a hazánkban ismert pásztorkutyáknak. A munkamódszer szempontjából alapvetően kétféle kelpiet ismerünk. Az első az úgynevezett „szemkutya”: általában a szabad területeken használják. Jellegzetes viselkedése, hogy a nyájat nagy ívben, legalább 20-30 m-ről kerülgeti, keresve a szemkontaktust a vezérállattal, hang nélkül dolgozik. Lelapulva, a vadászó gepárd mozgásához hasonlóan lépkedve próbálja - nagy sikerrel - a kívánt irányba fordítani a falkát. Ily módon a nagy területen szétszóródott állatokat is eredményesen össze tudja terelni úgy, hogy feleslegesen nem riogatja őket. Ez a módszer a legelőről való begyűjtés során rendkívül eredményes. A begyűjtés úgy történik, hogy a kutyát - ezres juhlétszám esetén két-három kutyát - kiküldik, és azok önállóan, több kilométeres körzetben összegyűjtik a juhokat, és utakon, hidakon, terepakadályokon keresztül hazavezetik azokat úgy, hogy egy sem kóborolhat el.
A másik típusú kutya, melyet leginkább a karámban, az állatok kezelésénél, válogatásánál használnak, hangjával és fellépésével éri el célját. A testközeli munkában, amikor egy-egy állatot kell leválasztani a falkából, esetenként szükség van a kemény fellépésre. A szembeszegülő állatot harsány csaholással téríti jobb belátásra, és szükség esetén egy-egy határozott fogással nyomatékosítja szándékát.
Cow Dog
A kelpie különleges tehetsége igazán a marhákkal való munkában bontakozik ki. Az Egyesült Államokban - mint az közismert - a marhatenyésztés igen fontos ágazat. Az állatokat mérföldekre elterülő legelőkön gyakorlatilag ridegtartással tenyésztik. Ezeken a területeken hagyományosan a cowboyok látták el a csordák körüli feladatokat, ám mára ez a helyzet valamelyest megváltozott: az emberi munkaerő helyett a kelpie vette át a feladatot. Egy kutya 2-3 lovas munkáját látja el a végeláthatatlan prérin. Ezeket a kutyákat könyörtelen szelekcióval tenyésztik: 40-50 kölyökből 10-12 nő fel, amelyekre azután valóban rá merik bízni a család, a cég vagyonát, megélhetését biztosító állatállományt. Ennek a szelekciónak köszönhető a kelpie hihetetlen teljesítménye és munkabírása.
Ahogy arrafelé mondják: „az a különbség a kelpie és más kutyák között, hogy a kelpie gondolkodik.” És valóban, ez a tulajdonság - az önálló mérlegelés és döntés, majd cselekvés - például a „Nyugaton” igen népszerű terelőversenyeken meg is mutatkozik, hiszen a versenyek győztesei leggyakrabban a border colliek, melyek gépies pontossággal teljesítik a gazda utasításait. Ezért aztán a versenyeken gyakrabban bordert használnak, míg a munkában a kelpie a gazda segítője. A marhák terelése során is a lapuló, tekintetével az állat tekintetét kereső, támadás előtti pillanatot imitáló mozgást használja, de ha ez nem elégséges, egyszerűen a szembeszegülő bika orrába kapaszkodik, és úgy fordítja a megfelelő irányba. A lapuló testtartás a paták halálos rúgásai ellen is jó védekezés: ha a menet gyorsítása érdekében egy kis csípéssel ösztökéli az állatot, mire a reflex-szerű rúgás elérné, már lelapul.
A sportkutya, szolgálati kutya
Ahogyan az általános leírásnál már említettük, a kelpie fanatikus módon képes egy-egy feladatra koncentrálni, és megfelelő nevelés hatására szinte bármilyen területen a csúcsokig juthat. Kelpie volt már többször mentőkutya világbajnok, de számtalan helyen alkalmazza a rendőrség is ember- vagy éppen kábítószer vagy robbanóanyag kereső kutyának. Az agility és a frisbee világbajnokságon éppúgy találkozhatunk vele, mint a hagyományos munkaversenyeken, de a „Dog Dancing” porondján sem ismeretlen. Ismertek kelpiek, melyek a sarkkör közelében rénszarvascsordákat hajtanak, de még a szánhúzók között is használják vezérkutyának.
A fegyveres testületeknél világszerte számos kelpie dolgozik kábítószerkereső, bombász, és egyéb szakmákban, de a mentőkutyás szolgálatoknak is eredményes tagja.
Egy dolgot nem szabad elvárni tőle: az emberrel szembeni agresszivitást. Egyszerűen minden kétlábú szőrös lényt rajongásig tud szeretni. Jelzőkutyának legfeljebb azért jó, mert ha érkezik valaki, addig „ordít”, amíg be nem engedik a vendéget, aztán máris ugrál a nyakába. A pásztorkutyáknál gyakran tapasztalt idegenekkel szembeni bizalmatlanságnak nyoma sincs benne, mindig egyenesen, az ember tekintetét keresve rohanja le „áldozatát”.
A családi kutya
A kelpie kiválóan alkalmas családi kutyának is, hiszen alapjában véve minden ember felé bizalommal és jóindulattal közelít. Mindig kapható egy kis játékra, és szinte biztos, hogy az ember előbb belefárad, vagy megunja, mint ő.
A kelpie tartása
Mint minden pásztorkutya, a kelpie is nagy mozgásigényű fajta, ám az ő esetében ez szinte kimeríthetetlen. Ezért elsősorban szabadban ajánlott tartani, bár a lakásban is kiválóan érzi magát, és amíg bent van, szinte észrevétlen. Csak akkor tartsuk szűkebb élettérben, ha adott a lehetőség rendszeres és számára kielégítő mozgásra.
A mérsékelt égövön sűrű, tömött aljszőrzetet növeszt, de mivel rövid szőrű fajta, szabadban a téli elhelyezésére ajánlatos nagyon jól szigetelt, száraz, meleg házat építeni, melyet szélcsendes helyen helyezzünk el.
Táplálék tekintetében igénytelen, azonban gondolni kell arra, hogy rendkívüli mozgékonysága által az energia utánpótlásról gondoskodni kell.
Tanítás-játék
A kelpie gyorsan, könnyen, és szívesen tanul. Tanítása során mindig a pozitív megerősítés eszközeit használjuk, így a kutya játszva, észrevétlenül tanul. Már egészen fiatal korban elkezdhetünk vele foglalkozni, így készségszintre lehet fejleszteni nála az alapvető gyakorlatokat.
Ha van róla elképzelésünk, hogy milyen tevékenységet szeretnénk űzni a kutyával, már az első hetekben kezdhetjük érdeklődését a megfelelő irányba fordítani.
Mozgásigényének kielégítésére kiválóan alkalmas például a frisbee. Az első időben, amíg nem ajánlatos a magas ugrásokkal terhelni szervezetét, guríthatjuk a korongot. A felnőtt kutya már képes órákon keresztül cipelni gazdája után a frisbee-t, követelve, hogy újra és újra dobja el. Ebben a játékban természetesen nem egyszerűen a tárgy visszahozása a lényeg, a repülő korongot látványos akrobatikus ugrásokkal szedi le a levegőből.
Általában elmondható, hogy a kelpie rendkívüli együttműködési készséggel és intelligenciával megáldott kutya, mely hozzáértő kézben szinte bármilyen feladatot képes elsajátítani, és azt örömmel végre is hajtja gazdája kedvéért.
Árkosi József
.
Vár a terelőkutya iskola Budapest mellett, ahol bármilyen kutyával kipróbálhatjátok tehetségeteket, ügyességeteket.
A szeretet KUTYAiskolája a mindenféle erőszaktól mentes, szeretet alapú tanítás kérdését járja körül, megpróbálva segítséget nyújtani a régi és új gazdáknak egyaránt.
Az E-KÖNYV az Ungerground Kiadónál jelent meg, itt elérhető.
